A bandát 1984-ben alapította két gimis osztálytárs, Bryan Holland (Dexter - ének) és Greg Kriesel (Greg K. - basszer). Az inspiráció egy helyi punk banda, a Social Distortion egyik koncertjének köszönhető. A felállás ugyanaz, mint sok más fiatal pályatársuknál: hangszerük nincs, zenélni nem tudnak, kézenkefkvő, hogy ebből punkegyüttes lesz. 1985-ben csatlakozott Kevin Wasserman (Noodles) gitáros. A srác az iskola fiatal gondnoka volt és állítólag azért vették be a bandába mert "érett" korának köszönhetően legálisan vásárolhatott alkoholt. Az első próbák Kriesel-ék garázsában zajlottak. Az első koncerteket Santa Cruzban és San Franciscoban nyomták, ekkor még Manic Subsidal néven. 1986-ban felvették a "The Offspring" nevet, és megjelentették a "I'll Be Waiting/Blackball" kislemezt, ami a klasszikus punk/hc trendeknek megfelelően otthon készült, és szerzői kiadásban jelent meg. Ezután a dobosuk kilépett a bandából és helyette Ron Welty érkezett, ezzel kialakult a sokáig egységes felállás. 1989-ben jelent meg debütáló lemezük, a "The Offspring", amiből el is adtak 3000 példányt, akkor még bakeliten. A lemez fölött Thom Wilson producer bábáskodott, aki olyan bandák lemezeinél segédkezett, mint a T.S.O.L., a Dead Kennedys, vagy épp a The Vandals. 2 évvel később szintén a független Nemesis/Cargo-nál jelent meg a Baghdad 7inches EP, ahol a lemez is megjelent. Még ebben az évben felveszik a "Take It Like a Man" c. nótát, aminél már Brett Gurewitz (a Bad Religion gitárosa, és az Epitaph Records tulajdonosa) is jelen volt. Az együttműködés ezzel nem ért véget, a második album, az "Ignition" már az Epitaph szárnyai alatt látott napvilágot, 1992-ben. Az anyag nagyobb nyilvánosságot kapott, mint a kis kiadónál megjelent első lemez, 1 millió darabot adtak el belőle világszerte, ami elég szép teljesítmény volt egy punkzenekartól akkoriban. A következő két év turnézással telt, előbb körbeutazták az Államokat a Lunachicks és a Pennywise társaságában, majd a NOFX vitte magával a bandát Európába. 1994-ben új fejezet kezdődött az együttes életében. Megjelent a "Smash", rajta olyan nótákkal, mint a "Come Out and Play", a "Self Esteem" és a "Gotta Get Away". Az MTV imádta őket, a közönség szintén, a lemez a Billboard Top 200-on 4. helyezésig jutott, és világszerte 11 millió fogyott belőle, ami a mai napig a legnagyobb lemezeladás, amit független kiadós együttes produkálni tudott.
1995-ben Dexter és Greg létrehozta saját kiadóját, a Nitro Records-ot, ami olyan zenekarok lemezeit adta ki, mint a The Vandals, az AFI és a Guttermouth. Végre CD-n is megjelent a debütáló Offspring lemez, ami évek óta beszerezhetetlen volt már. Az Epitaph azonban válságba került, a kiadó legsikeresebb bandája az Offspring volt ekkoriban. Felmerült, hogy Gurewitz eladja a kiadót, Dexterék így inkább átszerződtek, mintsem hogy őket is elpasszolják, kedvezőtlenebb feltételekkel. Következő lemezük, az "Ixnay on the Hombre" már a Columbia-nál jelent meg 1997-ben (1 hónappal előtte az Epitaph is kiadta a lemezt, de a legtöbbet már a columbiás kiadásból adták el). A "Smash" sikerét nem sikerült megismételnie, de az eladott 3 millióval darabbal így is nagy siker. Az 1998-ban kiadott "Americana" sikere talán még a "Smash"-ét is felülmúlta, az Offspring mindenki kedvencévé vált, az is szerette, akinem a műfajhoz semmi köze sem volt. Ismét nagy turné következett, az USA után Japánba és Ausztráliába is eljutottak. Sikerük végleg megnyitotta az utat sok más magát punknak valló együttes előtt is a siker felé, kitörhettek ők is az underground közegből, míg eddig csak néhánynak sikerült jelentős lemezeladásokat produkálnia (pl. a Green Day).
Következő lemezeik ("Conspiracy of One" 2000, "Splinter" 2003) akkora átütő sikert nem értek el, mint korábban, de az Offspringet továbbra is a milliós táborban tartották. 2003-ban Ron kilépett, helyére Atom Willard (Rocket From the Crypt, Alkaline Trio) került.
És egy apróság: 2008. július 5, VOLT Fesztivál, nagyszínpad, este...