Lillámnak

Na szal Lilla egy világhírű tini énekes és  Eszter egy nagyon híres stlylist. Lillának a sok fellépése miatt elmaradt a 17 szülinapja  és  Eszterrel elvittük őt a Maldív szigetekre hogy megünnepeljük .A buli nagyon jóra sikerült! Úgy bekoktéloztam ,hogy azt sem tudtam hol vagyok! Szólt a latin zene mindenki koktélozott hűsölt a pálmafák alatt. De másnap Lillának már klippet kellett forgatnia az új számához L . Én addig Eszterrel elmentem úgy déltájt fürödni a tengerbe. Már távol voltunk a mi szigetünktől ahol megszáltunk .Kiütött rajtam a másnaposság és rosszul lettem. A közelünkben  volt egy sziget ahová még valahogy kikászálódtam de utána már rögtön rókáznom kellett. Rendesen ki is dobtam a taccsot de Eszter hívott segítséget. 2 Fiút talált akit úgy hívtak Tom és Bill . Ők is úgy kb 17 évesek lehettek de nagyon segítőkészek voltak. Látták hogy rosszul vagyok ezért a hajójukon visszavittek a mi szigetünkre. Fal fehér voltam de azért megköszöntük nekik a segítséget. Eszter szóba elegyedett a rasztahajú Tommal  Bill meg addig figyelte Lilla klipp forgatását ami éppen egy vízesés körül zajlott. Én  addig elmentem Lilla menedzseréhez Johnhoz aki éppen Lilla fellépéseinek időpontjait  nézegette. -Szia John- köszöntem -Szia Zizy- válaszolt fontoskodva John – Csak azt szeretném kérdezni mikor lesz fellépése Lillának – Ma este 6-tól 7-ig a Tropicana-ban – válaszolta kicsit konokul John – Köszi – Elmentem a szálloda kertjében sétálgatni mert még csak délután 4 óra volt. Volt ott 3 medence,4 bár, egy külön reggeliző egy külön ebédlő és egy külön vacsorázó ami a tengerre nyílt. A tengerparton megpillantottam Esztert és Tomot  sétálgatni. Lillának ezalatt véget ért a klipp forgatása és Billel

Egy asztalnál ülve beszélgettek. Háromnegyed 5 volt így fölmentem kikészíteni Lilla fellépős ruháját a Clubba.

Szegény nagyon el van havazva……Eszterét ki is vasaltam mert összegyűrődött a bőröndjébe. 5 perc múlva John rám csörgött hogy szedjem össze Lillát mert neki 5-től már készülödnie kell. Az erkélyről beláttam az egész területet a medencéket a bárokat még Lillát is. Billel sétálgatott az egyik rózsalugasban .Lementem és szóltam neki

hogy mennie kell készülődni. Bill kicsit elszontyolodott de azért hagyta hogy Lilla menjen. – A Tropicanaban lép fel ma. Nem jössz?- kérdeztem. Mintha valami reménysugár csillant volna Bill szemében és Lillára nézett. – Örülnék ha eljönnél- mondta kicsit elpirultan Lilla. Bill bólintott. Lilla lágyan kisétált a lugasból de Bill csak tekinetével tudta elkísérni. –Nagyon szereted igaz?- Bill kicsit elpirult de csak ezt mondta –Meghalnék érte- És sóvárogva nézte azt a pontot ahol Lilla állt. –Akkor ma este 6-kor a Tropicanaban-Bill elmosolyodott –Ott leszek.- Aztán ő is elment hogy átöltözzön. Már csak Esztert kellett összeszednem aki a tengerparton sétált. –Sziasztok-köszöntem nekik akik kéz a kézben sétáltak-Szia- köszönt széles vigyorral Tom -Jobban vagy?- Igen de csak annyit szeretnék mondani hogy Lilla ma este fellép a Tropicanaban. Nem jöttök ? -De! Mikor lesz? -kérdezte Eszter- Ma este 6-tól 7-ig- mondtam- Ez jól hangzik- mondta kis rejtett mosollyal Tom és Eszterre nézett. Eszter értette a kis célzást és serényen bólogatott.

                                  Lillámnak 2. rész

Lilla már a Tropicanaban volt amikor én megérkeztem. A kulisszák mögött Billel beszélgetett. Kisidő múlva Eszter és Tom is betoppantak. Lilla kinézett a függöny mögül széles mosollyal az arcán. Több 100-as tömeg jött össze a clubban. Lilla föllépett a színpadra, és mintha valami csoda történt volna. Mindenki áhítattal hallgatta Lillát ahogy énekelt. Bill az első sorból nézte Lillát. Szinte itta minden szavát. Tom és Eszter egy asztalnál ültek. Eszter persze Tom ölében J. Eszter Tom vállára hajtotta fejét és úgy nézte Lillát. Lilla úgy ragyogott mint egy csillag az égen. Lilla a nagy meleg miatt csak egy bikiniben és egy a derekára kötött narancssárga kendőben énekelt. A fellépés végére a tömeg szinte megőrült Lilláért. Én Lillát a függönyök mögött vártam Billel együtt. Mikor Lilla lejött a színpadról Bill forró öleléssel és csókkal üdvözölte. –Figyelj Lilla én most megyek és dolgozok tovább- Lilla értetlenül nézett rám de én már akkor ki is szaladtam a  clubból.  A hotel felé sétáltam és út közben találkoztam Eszterékkel akik éppen egy szökőkút előtt beszélgettek. –Szia Eszter! A hotelben leszek. Szia!- És már szaladtam is vissza mert még sok munka várt rám. Már egy jó ideje dolgozhattam amikor lépések zaját hallottam és Lilla hangját. Gondoltam mennek Billel „vacsorát csinálni” nem is zavartam őket :D. Kicsivel este 10 előtt újabb lábdobogást hallottam ezúttal Eszter hangját. Szerintem ők is „vacsorát csináltak”. De egy biztos: fantasztikus éjszakájuk lehetett ;). Én befejeztem a számlázást és a csekkezést majd fáradtam elaludtam.

                                         Lillámnak 3

Sajnos Lillának véget is ért a nyaralás a Maldív szigeteken mert John sikeresen beiktatott neki egy turnét.A turné állomásai: Budapest, Tokio , New York, Bécs és Berlin. Nem nagyon akarództunk elmenni a meleg nyárból de ugyanakkor örültünk hogy egy picit hazamehettünk. A gépen nem volt semmi komoly azon kívül hogy véletlenül leöntöttem magam narancslével J. Billék visszarepültek Magdeburgba az anyukájukhoz. Mikor megérkeztünk Feri-hegyre ott várt már minket Szabó, Reni meg Bogi .Nagyon örültek hogy visszajöttünk. Eszter elment egy kicsit Veszprémbe a családjához. Lilla minden nap órahosszat beszélt Billel. Eszter Tommal Msnezett amikor tehette. Lilla a Novotelben szállt meg Pesten. Én felmentem a kis lakásomba. Lillának az érkezésünk utáni első nap már is be kellett mennie egy fotózásra és délután egy interjúra. Nagyon szoros volt az időbeosztása  L. Sajnos még ennie se lehetett annyit amennyit  szeretett volna mert a koncira John leakarta fogyóztatni. Csak sali és víz…….Billék is koncerteztek és nekik is az utolsó állomás Berlin volt. Lilla már alig várta az utolsó állomást. Eszter néhány nap múlva visszajött pestre hozzánk és csaptunk egy ferde napot. Vagyis csak én Renivel. Reggel császkáltunk a Westendbe a csapattal majd Lilla, Eszter, Bogi és Szabó elmentek a Rockker  boltba. Én addig 5-től 10-ig Renivel  Bankdance Hall-ba  mentünk. Naon jó volt :D. Reni még be is pasizott. Szedett magának egy Gábor nevű fiút. El kezdtük keresni Eszteréket ők meg beültek egy salátabárba. Lilla meglepően nem evett. –Te miért nem eszel Lilla?- kérdeztem én –Mert John megtiltotta…- MEGTILTOTTA?????- megrökönyödésemben Lilla csak a háta mögé bökött. Lilla háta mögött 2 fekete kabátba ücsörgő izmos alak üldögélt és Lillát figyelték. – John küldte őket hogy figyeljenek mikor mit eszek-

Lillámnak 4

-De Lilla mond csak mennyi kg is vagy??- Lilla lehajtotta a fejét és csak ennyit mondott- 45 – 17 ÉVESEN CSAK 45 KG VAGY???????- Lilla szomorúan válaszolt- John fogyóztat a koncik miatt- De Lilla ez már életveszélyes!- mondtam én- Ja lassan már el is ájulsz!- mondta dühösen Eszter- A végén már csak az intenzíven fogunk látni! - kiáltott Reni- Anoreksziás leszel a végén!!!- mondta idegesen Bogi – Én még szeretném hogy ÉLJ!!!- mondta ki végül Szabó is a magáét. Mély hallgatás után Lilla megszólalt -Nem lesz semmi bajom! És ezzel a téma lezárva! Most pedig induljunk mert késő van. Holnap meg nekem a Syma-ba lesz koncertem.- fogott egy taxit és elment. –Azért ezt nem kéne hagynunk! -folytatta tovább Eszter –Valakinek mindig vele kéne lennie mert még valami baja lesz…- kaptam a szón.- Én nem tudok vele utazgatni mert versenyeim vannak- szólt közbe Reni (Reni élsportoló volt kajakban)–Nekem sajnos fotóznom kell- (Szabó híres fotós volt) – Nekem tanulnom  kell- mondta Bogi ( kitünő tanuló az egyetemen és Sz. Oli csaja) –Eszter neked mikor kell új ruhát tervezned? - Hááát a mostani nyári kollekció nagyon jól sikerült szóval nem kell olyan gyorsan - Remek! És mit tervezel Tommal amikor megjön? – Azt még nem tudom de minden esetre Lilla közelében maradok- Na ez így már valami! Ameddig tudom elkísérem de mindig én sem tudok vele maradni. A koncertturné  után Lilla kap egy kis szabadságot de nem sokat. Azt szerintem Billel fogja tölteni… Na jó tegyük el magunkat holnapra…- és mindenki elment a maga  útjára.

Lillámnak 5

Miután hazamentem nagyon sokat gondolkoztam azon hogy most mi lesz Lillával. Erős egyéniség de  nem tesz jót neki ez a megpróbáltatás sem lelkileg ,sem pedig testileg. Vajon most mit tegyünk??? Üljünk ölbe tett kézzel és nézzük végig ahogy Lilla összeomlik? Mindig mi se lehetünk vele…… Az is kétséges hogy meddig bírja. Kételyekkel a szívemben hajtottam álomra a  fejem. Álmaimban Lilla végzetes ájulása  a színpadon mindig megjelent és én csak ott álltam és nem tehettem ellene semmit. Végig néztem ahogy az élet utolsó lehellete is eltávozik testéből. Az éjszakám egy véget nem érő rémálom volt. Mintha a szívemből téptek volna ki egy darabot. Egyenként minden egyes emlék és boldog perc  ami Lillával kapcsolatos volt úgy szúrták a szívemet mint a tű. Úgy sírtam mint egy gyerek….mint egy gyerek aki fél a sötétben lakozó bubustól. Csak itt nem a bubustól lehet félni hanem magától amit mindenki elakar kerülni de egyszer mindenkit elér. Csak Lilla nagyon közel jár hozzá….Szinte a sarkában van. És minden egyes rosszul elkövett lépés csak közelebb viszi őt Lillához… Megakadályozni szinte lehetetlen. De mi megpróbáljuk. És ha kell mi fizetünk Lilla helyett is. Örömmel fizetünk ha eljön az idő…

De addig is csak várunk és figyeljük Lilla lépéseit. Nincs rosszabb mint hallgatni és figyelni a közelgő jövőt ami ellen küzdünk.  A szívet megemésztő bűntudat ami legyengít. Csak hallgatunk és figyelünk miközben mi magunk is haldoklunk. De ez már mit sem számít ahhoz a fájdalomhoz amin Lilla megpróbál keresztül menni. Lehet hogy nem fog neki sikerülni de mi itt vagyunk és mint a katonák a várfal mögött várjuk a közelgő halált de ezzel mit sem törődve állunk és hiszünk abban hogy itt még nem lesz vége. S mint kitörő napsugár a sötét fellegek alól jön a remény. A remény ami mindenkiben még tartja a hitet a rossz idő esetén is…. De ezzel már lesz elég energiánk ahhoz hogy Lillával mindent átvészeljünk  amin neki végig kell mennie. Lehet hogy valaki elbukik de ezt még nem tudni. Lehet hogy valaki elbukik de az örömmel teszi majd azt mert tudja hogy valakiért hal meg.

Lillámnak 7

Már csak 1 óra volt a konci kezdetéig. Tele volt a küzdőtér a VIP részben is millióan ültek. A bejáratnál tolongtak az fiatalok. Volt aki már a bejárat előtt lesátorozott. Ott volt mindenféle stáb és Lillával akartak interjút. Fotósok még a biztonságiakon is átverekedték magunkat Lillához. Lilla az öltözőjében várta Johnt hogy elmondja  a konci után milyen interjú és fotózás legyen. Lillával elmentünk egy szobába  ahol ki volt készítve neki egy tál saláta és egy 2 dl-es ásványvíz. –Nagy tömeg jött el megnézni téged- mondtam bátorítóan. –Tudom és épp ettől félek hogy nem fogok nekik tetszeni…-Figyelj Lilla baba! Ha nem tetszenél nekik akkor nem jönnének el megnézni! És különben is! Mi nem tetszene nekik rajtad? Kész bombázó vagy!- És ekkor belépett John. Mint aki vérszemet kapott volna üvöltött. –MIT KÉPZELSZ TE MAGDRÓL?????HOGY HOGY MOST A KONCI ELŐTT ELKEZDESZ ENNI????HÁT NEM EZÉRT KEZDTELEK EL FOGYÓZTATNI???- Eközben a salátát a falhoz vágta és a vizet kiborította. –MINDJÁRT KAPSZ TŐLEM EGY OLYAT HOGY AZT IS MEGBÁNOD HOGY MEGSZÜLETTÉL! – a karját nyújtotta Lilla felé de nem is tudom elszállt az agyam és Lilla elé ugrottam és támadó állásba álltam mint  a Thai boxosok.(2 éve thai boxozok)Már éppen ütni akartam mikor John 2 lépést hátrál és sziszegve megszólalt – Egyszer még megkapod te is a magadét!- Lassan kihátrált az  ajtón. z ajtóban Eszter állt és mindent fölvett a telójára. Ezt gyorsan el is küldte Billnek. Bill Visszahívta és ordított a telefonba hogy John ez hogy meri megengedni magának. Tisztára ideges volt mert halálosan féltette Lillát. Már csak pár perc volt a koncert kezdetéig. Lilla  leült és gondolkozott. Már kezdte felismerni hogy ez már nem gyerekjáték.

Lillának 8

A koncert elkezdődött. Lilla jól szerepelt nem történt semmi baj amíg a szünetben elkezdett ájuldozni. Ekkor toppant be Eszter. Lilla egy bőr kanapén ült félájultan. Eszter pánikba esett és sírva ordított Lillához. –Kelj már fel!!! Kelj már fel!!!!!!!- Ordította kikelve magából… Lilla csak ennyit suttogott- Jól vagyok ne sírj….- Eszter magába fojtotta a könnyeit és meg figyeltem mikor jön újra John zaklatni Lillát. Lassan lejárt a negyedórás szünete Lillának aki kicsit jobban lett. Felment a színpadra és emelt fővel mintha mi sem történt volna folytatta a koncertezést. Szépen elénekelte a hátralévő számait. Bill már a színpad mögött várta idegesen az állapota miatt. Lilla  hatalmas tapssal jött le a színpadról amikor megszédült és ájultan esett a földre. Bill  meglátta odarohant hozzá és könnycseppek gördültek le arcáról. Felemelte karjában behozta egy üres szobába ahol lefektette egy kanapéra és csak nézte ahogy fekszik eszméletlenül. Bill egyre jobban zokogásba tört ki. Hogy tehetik ezt a barátnőjével…..Bill mély gondolkozásba fogott majd mikor megbizonyosodott hogy Lilla nem távozik az élők sorából felállt könnyeit letörölte kezét pedig ökölbe szorította. Felment a fölső szintre egy hangszigetelt szobába ahol John ücsörgött egy bőrszékben. Bill szótlanul odament a  tágra nyílt szemű John-hoz és csak ennyit mondott. –Na ez tetszik?- És egy jobbossal majd balossal és váltakozva jutalmazta John Lillával szemben elért sikereit. Mikor fölmentünk Bill  már a földön ütötte John-t. Eszterrel letéptük róla és csak annyit mondtunk hogy Lilla sem ezt akarná.

Lillának 9

Miután Bill összeverte Johnt, lement Lilláért. Lilla  megpróbált felállni de kicsit még ájuldozott. Bill átölelte és szomorúan nézte. Halkan megkérdezte- Jól vagy? –Lilla egy bágyadt bólintással válaszolt. Bill lágyan megcsókolta majd ölébe emelte és elvitte a mercédeszéig majd a szállodába  mentek. Eszterrel még megnéztük hogy John miben sántikál de már ő is elment….Kicsivel később Eszterért eljött Tom is. Átölelte majd valamit súgott Eszter fülébe amitől kicsit elpirult és mosolygott. Amíg én elfordultam letapizta Eszter popsiját és nevettek. Eszter elmesélte hogy mi történt amire Tom sötéten nézett magam elé. Majd elköszöntek és kéz a kézben elmentek ők is a szállodába persze szobára :P. Én az épület hátulsó  pince ajtaján távoztam és  a sötét éjszakában néztem Lilla rajongóit akik szintén a széles utcákon ballagtak hazafelé. Én a kis pesti lakásomba tartottam. Fonom meleg nyári szellő fújt. A kihalt utcákon sétálgatva azon gondolkoztam  hogy vajon mi jöhet még??? Milyen borzalom éri el még egy ifjú pár életét? Az út szélén egy nagy fekete kutya jött velem szembe. Csapzott bozontos szőre és mély fekete csillogó szemei voltak. Fekete szemével rám nézett. Tekintete szinte égette a testem. Mintha átpásztázta volna a gondolataimat. Mintha tudta volna minden eddigi lépéseimet. Olyan furcsa érzés volt. Mintha azt akarta volna ezzel üzenni hogy valaminek itt véget fog érni. Valami nem olyan lesz mint régen. A kutya  csak egyre jobban és jobban közeledett. Az utcában senki nem volt. Kihalt volt. Még az utcai lámpák sem égtek rendesen. Már csak 2 m volt kettőnk közt. Megállt és csak meredt rám. Nézett és csak nézett. Teltek múltak a percek. Végül egy autó zaja törte meg a csendet. Egy autó kanyarodott be az utcába. Megfordultam és mire visszafordultam a kutya már sehol. Egy kicsit még merengtem a kutyán de aztán én is tovább folytattam az utam. Fölmentem a lakásomba vettem egy forró fürdőt és az ágyba vetettem magam. A nap fáradalmain töprengtem újra és újra. A csontjaimban éreztem hogy valami tényleg történni fog. De hogy mi arra nem jöttem rá…..

Lillának 10

Reggel megint ugyanazzal a rémálommal keltem mint a régivel. Lilla ájultan esik össze a színpadon és nem kel föl újra…..Soha többet…..Ájultan fekszik és senki és semmi nem állítja talpra. Rémisztő és vérfagyasztó egyszerre. Látni ahogy életed egyik része eltűnik. Látni ahogy elhal melletted egy élet. Egy élet aki szinte már a sajátod. Úgy ismered mint a tenyered. Valóban mint egy családtag úgy fogadod körödben és úgy foglalkozol vele mint egy hozzád tartozó élet. Milyen megnyugtató érzés ha tudod hova kötni magad. De sajnos ez a  kötődés egyszer megszakad…. És ez a kötődés az álmomban egy életre megszakadt….Megszakadt és már nem    lehetett újra kötni….Borzalmas volt. Reggel korán keltem. Lementem sétálni hogy elfelejtsem a tegnapi nap borzalmait. A madarak szépen csiripeltek a nap hétágra sütött. Minden szép csöndes és nyugodt volt. Leültem egy padra és ott sütkéreztem. Figyeltem az arra járókat és minden mást. Csak ültem és néztem ki a fejemből. Már vagy egy fél órája ott ücsörögtem amikor megcsörrent a telefonom. Lilla volt az. Visszahívtam. –Szia! Na mizu? ?- kérdeztem én- Hát semmi különös- mondta vidáman Lilla – Most keltem fel, Bill még alszik. Olyan édes ahogy csicsikál!- mondta a szerelemtől megrészegült Lilla – Jó akkor indíts vissza a hercegedhez! -  parancsoltam Lillának. – vár te ma mit csinálsz?- hát semmi különöset: lustálkodom :D – Jah. Ok! Pussz!- Neked is! szija!- aztán letette. Lassan elindultam hazafele hogy kitakarítsak a lakásba mert hát egy kis rendetlenség mindig volt J . Már egy zebránál álltam amikor egy fekete autó állt meg előttem.  Csak ránéztem és abban a pillanatban kicsapódott az ajtaja és két nagy és erős kéz berántott. Én rugdosódtam és ficánkoltam de valamivel vállon vágtak és csak annyit éreztem hogy egy  csepp vér végig szalad a hátamon. Nagyon megijedtem és még jobban elkezdtem vergődni. Nem akartam hogy ilyen vége legyen. Nem! Itt még nem! Még vannak álmaim! Azokat viszont nem engedem! Egyre jobban csapkodtam és sikítani akartam de valaki befogta a szám. Elkezdtem hadonászni és egy másik kéz elkapta a kezem és a hátamhoz szorította. Teljesen bepánikoltam és már rugdostam is. Az autó ablakát sikeresen kirúgtam de ekkor 2 férfi fogott le a hasamra fordítottak és egy rongyot szorítottak a számhoz. Valahogy minden elhomályosult. Már csak az elmosódó halvány képeket láttam a világból. Már nem bírtam megmozdulni sem. Az egész testem lebénult. A testem sajnos cserben hagyott. Már nem tudtam mit tenni hagytam hogy sodorjon magával az ár. Csak feküdtem és mély álomba merültem. Nem tudtam tenni ellene semmit és ez bántott a legjobban. Kiszolgáltatva akárminek. Most bármi megtörténhet velem és nem tudok ellent állni még védekezni se….

Lillámnak 12

Pont amikor már leszedte Eszter a lábamról a láncokat jött egy kigyúrt férfi és kinyitotta az ajtót.- Eszter te bújj el! – Nem nem hagylak itt! – Csak csináld amit mondok! – Eszter ott akart maradni velem de beküldtem egy porosodó kartondoboz halom mögé. – Hol van akis barátnőd?!? – kérdezte megütközve az a barom – Milyen barátnőm??? Nem volt itt senki rajtam kívül…..- A férfi fürkésző tekintettel rám nézett. – A láncokat viszont nem magad szedted le! – Honnan veszed??? – Erősen össze volt kötve a lábad! – Ezek??? Erősen?? PFFF. Ezeket 2 perc alatt leszedtem magamról! – Aztán oda jött hozzám és még erősebben összeláncolta a lábam úgy hogy már ordítottam. – Ha még egyszer sikítasz leszúrlak!!! – mondta ingerülten és elővett egy kést. Az orrom előtt elkezdte villogtatni. Eszter majdnem kiugrott a dobozok mögül agyonverni. – Csak még egy sikítás és véged! – Szólt az izomagyú és kisétált a rakatárból. Eszter visszajött és megpróbálta megint leráncigálni rólam a láncokat. – Jól vagy? – kérdezte aggódó tekintettel nézve. – Ahogy vesszük de kapcsoljuk be a telefonunk! – Igen ez jó ötlet! Hátha keresnek. – De vigyázz!De vegyük föl mert még meghallják John-ék.- suttogta – Egy őr állt a  raktár előtt.

Ezalatt Lilla keresett minket. Esztert a hotelben, engem a lakásomon de semmit nem talált. Tom  már a rendőrségen is bejelentette az eltűnésünket. Szegény fiú nagyon sírt hogy Eszter eltűnt. Bill  már műholdon is keresett minket. Aztán Lillából kipattant az isteni szikra.. – Várjatok!!! A telefonjuk be van kapcsolva??? – Kérdezte megvilágosulva Lilla. – Eszteré igen de nem veszi föl – mondta könnyező szemmel Tom.

Lillámnak 13

-Minden telefonban van egy kis jeladó. Nem?- kérdezte Bill aki már kezdte érteni amit Lilla mondott. Végül Tom rakta össze dolgokat. – Műholdon megkereshetjük a telefonjuk jeleit! – Tom letörölte könnyit és már cselekedett is. Ráállított egy csapat embert az ügyre. Bill elmondta Gustavnak és Georgnak  hogy mi történt eddig. Elszörnyedtek amikor meghallották hogy elraboltak és mondták ha bármi baj van ők segítenek (mondjuk ez náluk alap dolog ). Eltel egy nap és Tom kicsit kivirulva közölte a híreke a többiekkel. – Van egy jó hír- eszter és Zizy telefonja egy  helyen vannak . Csak az egy magánterületen van egy mólón ami viszont John kezén van ahová még a rendőrség sem teheti be a lábát. – És ekkor egy könnycsepp csordult ki a szeméből ami egész arcán végigfutott. – Lilla  zokogott amikor végig hallgatta Tom beszámolóját. – Biztos van valami megoldás – vigasztalta Bill Lillát aki hozzá bújt hogy csillapítsa szívfájdalmait.

Ezalatt még mi mindig abba a raktárban ücsörögtünk. Eszter nem bírta leszedni rólam a láncot. Ekkor újra valaki kinyitotta a nagy vasajtót.- Bújj el!- mondtam Eszternek aki beugrott a dobozok mögé. John lépett be eléggé pökhendi arccal. – Hol a másik is ribanc???- kérdezte lenézően – Ribanc? Én csak egy ribancot ismerek és az nem Eszter.- John fürkészve nézett rám – Még pedig? – Én nagy vigyorral visszaválaszoltam – Te vagy az! – Johnnak eltorzult az arca a dühtől és lekevert nekem egyet. Vér csík nyoma maradt meg a földön. Eszternek sem kellett több. Kiugrott rejtekéből és ahol érte John elkezdte ütni. John hatalmas ordításba tört ki. Két gibbon rohant be az ajtón és Eszter letépték Johnról majd kezét kicsavarták és mellem dobták a földre. John halkan sziszegett valamit majd szitkozódva távozott a harc mezejéről.

Lillámnak 14

Tom már azon volt hogy betörjön Johnhoz mert a rendőrség tehetetlen volt. Minden egyes nappal egyre jobban és jobban elkeseredettebb volt. A harmadik nap már maga ment be a rendőrséghez és ordítozott velük. A TH-s  fiúk lemondták koncertjeiket „ismeretlen” okok miatt. Az újságok is megírták hogy „a TH nem foglalkozik a megígért koncertjeikkel???”. De mi tudtuk hogy mi is áll a színfalak mögött. A rendőrség már nem tudott mit tenni az üggyel házkutatási parancsot rendelt el a mólóra. A TH-s fiúk és Lilla is velük tartott.

Kis idő múltán John visszatért a  raktárba értünk. Nagyon feldúlt volt és kárörvendő vigyorral így szólt. – Most búcsúzzatok el egymástól – Mi nem értettük a célzást és értetlenül ültünk egymás mellett. John a hajunknál fogva fölráncigált minek a földről. Eszter elkezdett rúgkapálódzni és erre befutott egy gibbon és fölkapta Esztert a vállára. Kivittek minket a raktárból és letettek a földre. – Ha elmertek moccanni innen agyon lőlek benneteket! – A kezében egy kispisztollyal nyomatékosította szavait. Mi ott ültünk egymás mellett 2 gibbonnal  a betonon. Mellettünk a tenger meg halszag amitől Eszter teljesen elfehéredett. A sirályok villyogása hallatszott a szélben. A tenger folyamatosan csapkodta a beton mólót ahol ücsörögtünk. Egyre erősebben és erősebben csapkodva a támasztékot. Mi ott ültünk tehetetlenül. Én megláncolva  Eszter pedig a környezetet kémlelve hogy hol lelhetünk egérutat ha kiszabadulunk. John futva érkezett vissza hozzánk. – Itt van a rendőrség meg Lilla és a TH-s fiúk! Gyorsan a hajómba velük! – mondta zihálva a riadt John. Egyik gibbon elszaladt a hajóért a másik megfogott engem. John Eszterért kapott aki már annyira rosszul volt a halszagtól hogy nyomban le is hányta. John dühösen felordított amire a rendőrség odarohant a raktár mögé.

John megragadott minket és a tenger elé hátrált. Én megfordultam és láttam magam mögött a tengert ahogy folyamatosan ostromolja a betont. Félelmetes milyen erővel csapta a hullám az alattunk lévő talajt. – Még egy mozdulat és végük! – mondta John és elővette pisztolyát.

Lillámnak 16

Mindenki hazatért Tom meg Eszter gondolom szobára….:D Bill meg Lilla elmentek még egyet a napfényben sétálni és gondolkozni azokon amik ma történtek…Gustav és Georg  elmentek haza egy picit pihenni és felemészteni a történteket. Még ők sem gondolták hogy ilyenek is történhetnek. Én elmentem a szállodába számlázni mert ugye a raktáros dolog miatt kicsit el vagyok csúszva. Este kicsit nehezen ment a csekkezés mert a nap fáradalmain törtem a fejem. Vajon véget érnek ezek a küszködések? Valóban egyszer ennek a rémálomnak vége?? Sajnos véget ért a nyár és kezdődnek lassan kezdődnek a koncert turnék Eszternek meg kell tervezni az őszi kollekciót nekem meg továbbra is csekkeznem kell…A lap topom amin dolgoztam lefagyott így nem tudtam  folytatni a munkát. Már szinte teljesen lement nap de azért elmentem egy kis friss levegőt szívni. Jó volt német országban csak kicsit hontalannak éreztem magam. Nagyon furcsa érzés volt csak úgy egyedül kóricálni az utcákon. Főleg a ma történtek után… kész borzalom…. Nem akarok ilyen életet! Folyamatos félelemben élni és figyelni mikor milyen szörnyűség ér el! Ez nem embernek való! Lassan beesteledett. Visszasétáltam a hotelhoz nehogy valami bajba keveredjek megint. A lap top újra működött ezért folytattam a munkám. Nagyon sok volt még hátra de azért a nagyját elvégeztem mára. Éjjeli tizenegy körül járt az idő amikor elmentem és lezuhanyoztam. Azután megmostam a fogam és kimentem az erkélyre még bámulni a kivilágított várost. Ott néztem a sok izgő-mozgó embert. Ők sosem alszanak? Azzal vigasztaltam magam hogy biztos van ember akinek rosszabb utat szánt az élet. Valaki most is sír nem csak én. Becsuktam magam mögött az ajtót és bemásztam az ágyamba. Még alvás előtt azon jártak a gondolataim hogy mikor lesz végre egy kis nyugalom. Biztos voltam benne hogy amit a kutya sugallt valamikor bekövetkezik és én pont ettől rettegtem. Nem akarom hogy valami megváltozzon. Sőt inkább maradjon minden a régi kerékvágásban!....Szeptember kezdetével majd nekem vissza kell utaznom magyar országra dolgozni. Rend beteszem a veresi házamat. Ki kell még takarítani az egészet. Kicsit elhagytam magam a maldívi nyaralás óta. De minden esetre az nagy show volt :D. amíg ezen gondolkoztam szépen letakarta szemem az éj pillangója és álmot adott fáradt testemnek.

Arra gondoltam Gustavék is megnézhetnék Magyarországot. Elhívtam őket az én házamba egy hetet nyaralni. Van hely mindenkinek. 5 hálószoba 2 fürdő 1 nappali és egy konyha.   2   2 2 szintes szép fa ház amihez volt medence 4 férőhelyes garázs egy kis gyep a focihoz  és egy jó nagy hintaágy  és bárpult meg egy nagy asztal az alsó teraszon és fölé egy nagy napernyő amiket a kávézókban szokás használni. Délután szállt le a gépünk és taxival mentünk hozzám. A nap sütött és jó meleg volt. Ledobtuk a cuccokat és a fiúk birtokba vették a medencét. A napágy napellenzős nádtetejű volt és Lilla ott pihent. Gustav és Georg egymást borogatták az úszógumikból. Bill meg folyamatosan belökdöste a vízbe őket XD. Tom a bárpult körül somfordált és elő is szedte az italokat és shakeresdit játszott. Én a nagy asztalhoz kiültem a lap topommal és számlázni kezdtem. Lilla oda ült és lecsapta a laptopom tetejét. – Hééé!! – dörmögtem morcosan. – Menj pancsolni! – mondta Lilla. – Nem! – makacskodtam. – Még csomó meló van és még estig végezi akarok. Amúgy is menj te pancsikolni! – Lilla felemelte arcát és Billt  nézte amint úgy játszik mint egy 2 éves. – Én mst nem mehetek. – Miért? – mondtam neki miután újra belemerültem a számlázásba. – Mert akkor szétjön a hajam. Utálom ha a hajam önálló életet él!. Most is alig tudtam belőni!. – Lilla lement a bárpulthoz és kevert magának egy italt. Aztán neki álltunk bográcsolni. Senki sem tudott főzni csak Lilla. Bill és Tom kicserélték a fűszereket úgy hogy érdekes íze lett XD. Aztán mindenki kifeküdt napozni úgy 5 óra tájt. Én fölmentem a fürdőbe és lefürödtem meg kifestettem magam és szép csili-vili ruhát ráncigáltam magamra. Ezalatt Gustav és Georg a vízi pisztolyokkal agyon locsolták a többieket. Én bejelentettem hogy 6kor megyek ami úgy is történt. – Végre te is szórakozol egy kicsit! – mosolygott rám Lilla. – Jah. Aztán újra a dolgos hétköznapok. – nevettem rá. – Megpróbálom megakadályozni hogy ezek 4-en  szétszedjék a házat. – Fordult a 4 visítva futkározó vízi puskás fiúk felé. – Tartsd a frontot! – Meglesz!- Azzal kinyitottam a kaput és ki is álltam a Mercimmel. Be is mentem Pestre az M3-ason. Nem is volt olyan nagy dugó. Becsattogtam a kedvenc szórakozóhelyemre és lepacsiztam minden barátommal. Őrült nagy buli volt! Már éjfél elmúlt és én elfáradtam. Bár a buli nem ért véget és a barátok mondták hogy maradjak én mégis haza indultam mert olyan furi érzésem támadt. De mielőtt elmentem volna egy olyan jó hírt kaptam hogy eszméletlen. Nem is hiszem el!!! Ez életem legjobb pillanata! Már az autópályán voltam és hevesen vert a szívem. Senki sem volt így ráléptem a gázpedálra. 120-140-160-180. És így szinte repültem. Majd lassítottam és lementem az autópályáról az egyik lehajtón. Alig vártam hogy hazaérjek és elmondjam mindenkinek!! Már Veres határán jártam amikor fölhívtam Lillát.Már sokadszorra hívom de most se veszi föl. Lehet hogy alszanak. Mindegy. Ledobtam a telóm az ülésre ami lecsúszott és valahová begurult. Már ott voltam az utcánkba amikor egy idegen autó parkolt a mi járdánkon. Nem nagyon izgatott. Kinyitottam a kaput a kapunyitó távirányítóval ás már fordultam is volna a kocsival amikor ott állt Lilla és Bill kézen fogva. Lilla telefonja mellettünk és csipogott. Jelezte a hívásaimat. A kocsi feljáró mellett a gyepen volt egy nagy fenyőfa ami árnyékot vetett. Lilla az árnyékot nézte aztán rám nézett. Szeme megvillant a kocsi lámpájának fényében. Én kiugrottam a kocsiból és Lilla nyakába ugrottam. – Hihetetlen! Egyszerűen képtelen vagyok fölfogni! És pont velem! Istenem!. – omlottam nyakába de ő meg sem mozdult. – Mi az,mi a baj? – hátráltam és néztem rá. Bill egyre erősebben fogta Lilla kezét. Fölvettem Lilla telefonját és neki akartam adni de ő nem vette el a kezemből. Csak meredtek a fekete éjszakába. A vállam fölött elsuhant tekintetük. Én csak álltam és értetlenül néztem,majd egy hideg tárgyat éreztem a hátamban. Megfordultam és John állt előttem egy pisztollyal a kezében. Ingerült, sőt dühödt volt. Tehát az ő kocsija állt a járdánkon! És miatta… és… te szent ég! Minden egybe vág. A telefon, a kocsi, az eltűnése. És most visszajött megtorolni…. Én falfehér lettem az ijedtségtől. Már meg sem bírtam szólalni. Egy hang se jött ki a torkomon. – És itt a harmadik jómadár. – szólt dühösen. – te… te.. itt.. és miért…?- John szeme tágra nyílt a dühtől. – Hogy miért bazd meg? Elvettétek az életemet! Nincs munkám földön futó lettem a kurva életbe csak azért mert és sztárt csináltam ebből a csitriből!És mi a hála érte? Feljelent ez a kis ribanc! – ordította torkaszakadtából egyre vörösödő arccal. – De most mindegy. Most már nem számít… most én is elveszem tőletek azt ami nektek fontos. – Lillára emelte tekintetét. Szinte ölni tudott volna vele. Minek is ide az a fegyver… Fölemelte a pisztolyt… Csak egy pillanat telt el…. Bill  pupillája összehúzódott. Lilla becsukta a szemét. Én csak meredtem a semmibe és oldalra léptem ahol Lilla állt és megfordultam hogy ránézzek. 3 durranás hallatszódott. És én csak Lilla szemét láttam. Aztán az égre néztem majd a viacolort néztem és a kocsi lámpáját. A földön feküdtem. A kocsi lámpájára meredtem. A három lövés a hátamon a jobb vállamon ért. A kocsi feljárón sötét színű folyadék festette. Az én vérem. Lassan folyt. A golyó átfúrta magát a testemen. Nyílt seb volt. A mellkasom szépen lassan elázott a saját véremtől.  Lassú pillanat volt ez. Aztán fölnéztem az égre. Lilla arcát láttam magam felett. Arcomat az ő könnye mosta. Nem is mert hozzám nyúlni. Csak sírt és a kezemet fogta. Én is fogtam az övét. És csak mosolyogtam. Halványan mosolyogtam… Lilla a szemembe nézett. Én csak meredtem rá mosolyogva. Lilla megfogta a kezem és a mellkasára tette. – É-é-érzed ezt??,- modta szakadozottan a sírástól. Én csak mosolyogtam… - Neked nem állhat meg! Neked is ilyen lesz! – mondta Lilla zokogva. Én csak lassan kezdtem lehunyni a szemem. – Nem!!! NE!!! Kérlek ne csináld ezt velem ne! – mondta Lilla és rázni kezdte a kezemet. Lassan tompa fájdalom kezdett eluralkodni a hátamban és a mellkasomban. Nem bírtam lélegezni. Köhögni kezdtem és vér folyt a számon. Megint az eget néztem. Ők nem is tudják… Hogy nekem vagy egy titkom… És már meg sem fogják tudni… soha többé… Ami csak is az enyém és az is marad. Felvillantak a szemem előtt a boldog emlékek, a koncertek, a fotózások, a  medencézés a születésnap… és már soha többet nem fogom ezt átélni. A sok jó emlék csak pillanatnak tűnt most,ami soha de soha többé nem jön vissza. Már akadozott a lélegzetem. Lilla egyre jobban fogta a kezem és beszélt hozzám. Szólt hozzám de én már meg se hallom… Majd a kocsi fényére vetem pillantásom. Milyen szép fényes. Megint egy köhögés,egy újabb küzdelem egy lélegzet vételért, az életért. De én már nem akartam tovább küzdeni. Én már nem… már túl fáradt voltam. Már túl gyenge voltam. Én már csak az emlékekben akarok élni. Mások emlékeiben. Lilla magánkívül sírva szólt hozzám. –Ne most!Most nem! Maradj velem! Te még kellesz ide! Ne! – Én csak lecsuktam a szeme és már nem vettem levegőt. Nem bírtam. Éreztem ahogy Lilla hideg könnyei az arcomon végigfolynak. Aztán már semmi. Átadtam magam a semmiségnek. Remélem azért nem felejtenek el. Remélem azért nem siratnak. Úgy éreztem magam mint egy madár akinek a szárnyait megtépték és egész eddig megláncoltan tartották és most kiszabadult. Most már szárnyalok. Bár fáj hogy szárnyak nélkül melyet,Lilla jelentett. Ez talán az áldozat? Hogy én halok meg? Nem. Ez a sors. És én nem akarok élni. Nincs miért.